(folklór: Szóban vagy zenei formában terjedő mesék, mondák, dalok, táncok gyűjtőneve; néphagyomány.)
Toshi Densetsu
Toshi Densetsu (都市伝説), azaz városi legenda olyan történet, mely furcsa jelenségekről, természetfeletti lényekről, azoknak támadásairól és áldozatairól szól. Amolyan modern kori mítosz. A történetek sokszor merítenek az Edo-kori japán babonákból. Gyakori szereplők az ugynevezet yōkaiok (妖怪 ~ túlvilági lény, szellem, szörny), azok közül is kiemelkedően az onryōk (怨霊 ~ haragos szellem), akik átalában erőszakos halált haltak, vagy öngyilkosok bosszúra éhes, kegyetlen kísértetei. Maguk a történetek többnyire elrettentő például szolgálnak: hogy ne csúfoljunk másokat, ne sétálgassunk éjszaka az utcán, vagy hogy ne álljunk szóba idegenekkel!
Napjaink rémlegendáinak legnépszerűbb helyszínei a japán iskolák.
Yōkai (japán folklór)
A Yōkai (妖怪; Hepburn-átírással: yōkai; fordítása démon, szellem vagy szörny) a természetfölötti teremtmények gyűjtőfogalma a japán folklórban. Szokták mononokénak, vagy obakénak nevezni őket. Ám ez utóbbit, inkább egy, a Yōkai-kon belüli csoportként értelmezik, mindazonáltal szintén rokonértelmű kifejezés.
Utagawa Kuniyoshi portréja egy Oiváról
ÁttekintésA yōkai egységesen magába foglalja a gonosz onitól (emberevő óriás) kezdve a csintalan kitsunen (ravaszdi rókaszellem) át egészen a Yuki-onnaig (hószellem) mindent. Egyik típusuk a félig állat félig ember lények (pl. Kappa és Tengu). A yōkaik közös talán egyetlen jellemzője, hogy rendelkeznek természetfeletti hatalommal.
Az emberek és yōkaik közti találkozások rendszerint drámai végkifejlettel zárulnak. A yōkaikat többnyire átláthatatlan tervek és indítékok motiválják cselekedeteikre. Bizonyos történetek azonban egyértelműen beszámolnak arról, hogy a yōkai szándéka a közösülés a kiszemelt emberi lénnyel. Azzal a szándékkal, hogy fél-yōkaikat (Han'jó) hozzanak a világra. Ezek a históriák szép szerelmi történetként kezdődnek, ám leginkább tragikusan végződnek, többnyire az emberi fél tiszteletlenségéből kifolyólag.
A yōkaik egy bizonyos része messze elkerüli az emberekkel való érintkezést, és az emberi lakóhelyektől távol, elszigetelten él. Mások viszont kimondottan emberek közt tanyáznak, általában egy épülethez vagy konkrét személyhez való kötődésük miatt. Sok esetben átveszik egy lázas ember teste felett az uralmat. A yōkaihoz hagyományosan köthető a tűz, az északkeleti irány, és a nyári évszak, amikor megerősödik kapcsolatuk a Földdel. Rendszerint rettenetes, vagy mulatságos külsővel rendelkeznek. Az emberi fegyverekkel többségüket képtelenség megsebesíteni vagy elpusztítani. De a shintoista ördögűzők (jap. 退治屋 taijiya), vagy a buddhista szerzetesek rendelkeznek a kellő erővel, hogy felvegyék a harcot velük szemben.
A japán néprajzkutatók és történészek "természetfölötti vagy megmagyarázhatatlan jelenségek definíciójaként" értelmezik a yōkait. Az Edo-korban több művész, mint például Toriyama Sekien alkotott meg sok yōkait a folklór által megihletődve vagy a saját ötleteik alapján. Ezek száma igen magasra becsült (ld. Kameosa, Amikiri) és sok esetben helytelenül legendás eredetűeknek tulajdonítják őket.
Az 1960-as évektől fogva Shigeru Mizuki mangaka, Ge Ge Ge no Kitaro című műve révén a yōkaik sok fajtája vált népszerűvé. Lafcadio Hearn kísértethistória gyűjteménye, a Kvaidan: Történetek és Különös Dolgok Tanulságai történeteivel további információkkal szolgál a yōkaikról.
Típusok
A japán mondavilág bővelkedik a yōkaikban. Ez a fogalom tulajdonképpen magába foglal minden, természetfeletti hatalommal bíró lényt, szörnyeteget vagy különös teremtményt. Japánban még az európai folklór alakjait is ezzel a szóval jellemzik. Nem ritka, hogy európai eredetű mitológiai lények mostanra a japán mesevilág szerves részét képezik, a köztudatba olyan módon beleivódva, hogy arra annak sajátosságaként tekintenek.(pl. az angol Bugbear, vagy a bajor, osztrák eredetű Schrat) Nincs egységes kategorizálása a yōkaiknak, itt hét típusra osztva mutatjuk be őket.
1. Yurei
A yōkaikon belül egy csoport. Lényegében azonosak a nyugati világ szellemeivel. Maga a szó, alakját tekintve két kandzsiból áll, úgy mint 幽 (jú) "gyenge" vagy "tompa" és 霊 (rei) mint "lélek". Alternatív elnevezései több más jelentéseket hordoznak, a 亡霊 (bórei) például elhagyott vagy tönkretett lelket jelent. A 死霊 (sirjó) pedig halott szellemet, de ott van még a yōkai, vagy az obake, amiken belül külön csoportot alkotnak.
A yurei tulajdonképpen olyan lélek, amely valamilyen okból kifolyólag képtelen átkelni a túlvilágra.
Áttekintés:
Japánban hagyományosan úgy tartják, minden embernek van egy szelleme vagy lelke 霊魂 (reikon). Amikor egy személy meghal, a reikon elhagyja a testet és belép egyfajta tisztítótűzbe. A megfelelő temetési és az utána lévő szertartások képezik ezt, hogy a lélek megnyugodhasson és csatlakozhasson őseihez. Ha ez problémamentesen végbemegy, a reikonról azt gondolják, hogy a család egy védelmezőjévé vált. Eztán minden év augusztusában, az Obon fesztiválon hálát adnak neki. Azonban ha az illető hirtelen vagy erőszakos halált halt, például gyilkosság, öngyilkosság formájában, a megfelelő szertartásokat pedig nem hajtják időben végre, illetve azokat befolyásolják az erős érzelmek, mint szeretet, bosszúvágy, féltékenység, gyűlölet vagy bánat, akkor a reikon visszatér a fizikai világba és yureié változik. A yurei egészen addig folytatja szellemjárását, amíg a szertartást hibátlanul végre nem hajtják vagy az érzelmi konfliktus meg nem oldódik. A szellem mindig egy adott helyhez van kötve, leggyakrabban halála helyszínéhez vagy kedvese lakhelyéhez. Általában éjjel kettő és három óra között jelennek meg. Japánban ez a boszorkányok órája, amikor az élők és holtak világa közti fátyol a leghalványabb. A yurei ellen hatásos védekezés az ofuda, egy shintó talizmán, ami egy kami (isten) nevét tartalmazza. Ha a ház ajtajára és ablakaira tesszük, a yurei képtelen bemenni az épületbe. Ha pedig a szellem homlokára, akkor elmenekül.
Yurei
Megjelenés:A yureik gyakorta tűnnek fel nō darabokban. Továbbá rendszeres szereplői a japán kísértettörténeteknek, vagyis a kaidanoknak. A késő 17. században egy játék, a Hjakumonogatari Kaidankai vált népszerűvé. Lényege az volt, hogy este összeült egy szobában a társaság, meggyújtottak száz gyertyát, majd a játékosok mindegyike mesélt egy történetet. Mindegyik után eloltottak egy gyertyát. A mesék egyre ijesztőbbek lettek, s mire minden fény kialudt, állítólag megjelent egy yurei.
Mostanra a yureik kinézete viszonylag egységessé vált, amik markáns kulturális jegyeket mutatnak. Többségük jellegzetes fehér, halotti kimonót visel; haja hosszú, fekete és kócos. Kezük élettelenül himbálózik a csuklójukon, lábuk általában nem látszik, mivel a hosszú kimonó eltakarja azt. Rendszerint a föld felett lebegnek, halotti lángok (Hitodama) vagy levegőben úszó mocsári fények kíséretében.
Besorolás:
Bár minden japán szellem yurei, azon belül további kisebb csoportokra lehet bontani őket. Ezeket a csoportosításokat a halál módja vagy a yurei visszatérésének oka szabja meg.
- Onryo - Azok a bosszúálló szellemek, akik visszatérnek a tisztítótűzből, mert valami rossz történt velük, még életükben.
- Ubume - A szülés során életét vesztett édesanyák szellemei, akik haláluk után is próbálnak gyermekükről gondoskodni.
- Goryo - Az arisztokrácia yureiei, különösen az erőszakos halálban elhunytaké vagy mártirhalált haltak.
- Funayurei - Azok kísértetei, akik a tengerben lelték halálukat.
- Zashiki-warashi - Gyermekek lelkei, gyakran pajkosak inkább, mint veszélyesek.
- Szamuráj szellemek - A Genpei háború hősi halottjai. A nō színházban gyakori szereplők.
- Csábító szellemek - Olyan kísértetek, akik haláluk után szexuális együttlétet kezdeményeznek élő emberekkel.
- Earth-bound spirits (地縛霊) - A legritkább yureiek. Ezek a lelkek nem keresnek beteljesülést, hanem csupán egy adott helyszínhez, vagy helyzethez kötődnek. Híres példa erre Okiku története, vagy a „Ju-On: The Grudge” című film.
Japánban rengeteg állatfajról tartják úgy, hogy rendelkezik varázserővel. Ezeket többnyire hengének (変化) nevezik, vagyis alakváltóknak. Mágiájukat leginkább arra használják, hogy emberré változzanak, rendszerint nővé. Hasonlóak a közép-európai tündérmesék állati szereplőihez, akik emberi jellemvonásokkal rendelkeznek. A henge yōkaik az állatvilág vezetői, fajtársaiknál minden szempontból kiválóbbak.
Legismertebb képviselői:
Tanuki (nyestkutya)
Kitsune (róka)
Mujina (borz)
Bakeneko és Nekomata
Hebi (kígyó)
Okami (farkas)
Inugami (kutya isten)
Tsuchigumo és Jorogumo
3. Tsukumogami
A Tsukumogami, (付喪神, "varázstárgy szellem") a yōkaik egy csoportja. A 16. századi otogizósi képtekercsben, a Tsukumogami Emaki előszava az alábbit írja: "Mikor egy tárgy eléri a száz éves kort, lelket kap, átalakul, életre kel, gyakran megbabonázza az embereket, ezt nevezzük Tsukumogaminak."
Története:
Az említett tekercsben szerepel a tsukumogamik kialakulásának története. Ez a história bosszúálló tsukumogamik csoportjáról számol be, amiket susuharai (év végi nagytakarítás) idején dobtak ki, miután azok száz évig szolgálták gazdáikat. Ezért ezek a tárgyak féktelen haragra gerjednek, a hálátlan emberekkel szemben. Ám egy Ichiren Njúdó nevű buddhista rózsafüzér megpróbálja megnyugtatni társait. De egy Arataró nevezetű másik tárgy rátámad Ichirenre, aki így az életéért kénytelen elmenekülni. A történet szerint egy öreg tekercs, Kobun mester tanítja meg a tárgyakat az alakváltás művészetére. Egy onmjódó szertartást, a jin és jang tudományát hajtják végre. Megvárják a Setsubun idejét, amikor a jin és jang helyet cserél, ekkor eldobják életüket, majd a mindenség formáló ereje, új és szörnyűséges testtel ajándékozza meg őket. Ezt követően képessé válnak számtalan alakot felvenni. Eztán véres bosszút vesznek, felfalják korábbi gazdáikat és jószágaikat. Majd féktelen mulatozásba kezdenek és áhítattal adóznak a teremtés istenségének. Azonban a császár egy szerzetes segítségével sarokba szorítja a szörnyeket. A legyőzött tsukumogamik végül elfogadják sorsukat és elismerik, rossz úton jártak és megtérnek a buddhizmusban. Felkeresik az öreg Ichirent, aki visszavonultan él a világtól. Megbocsát régi barátainak, és rábírja őket, hogy a buddhizmus shingon szektáját kövessék, ami szerinte a leggyorsabb út a nirvánába. Nem áll rendelkezésre túl sok forrás a tsukumogamikról, de legendájuk Japán-szerte ismert volt.
Tsukumogamik csoportja
Főbb képviselői:A yōkaikon belül talán a legnépesebb csoport. Számtalan fajtájuk ismert, hisz Japánban élénken élt az elképzelés, miszerint minden tárgy amely eléri a száz éves kor, tsukumogamivá válik. Legnagyobb gyakorisággal feltűnő típusok:
Karakasa
Bakezori
Chóchinobake
Ittan-momen
Kameosa
4. Oni
Az Oni a japán mondavilág egy teremtménye, hasonló a nyugati démonokhoz, trollokhoz, emberevő óriásokhoz. Gyakori szereplői a japán művészetnek, irodalomnak és színháznak. Nevének eredete tisztázatlan. De vélhetőleg az "On" (隠) szóhoz kapcsolódik, ami a kandzsi olvasatában "rejtőzködést" jelent. E szerint az Oni eredetileg egy láthatatlan ártó szellem, istenség lehetett, aki természeti csapásokkal, járványokkal és egyéb katasztrófákkal sújtotta az embereket. Ez a yōkai végül magába olvasztotta az indiai eredetű "buddhista" ráksasza és jakasa démonok és a gakinak nevezett, vámpírszerű szellem tulajdonságait, így nyerte el modernebb ogre-szerű formáját.
Áttekintés:
A japán hitvilág szerint az onik, Enma-Ó ördögi szolgái, ők kínozzák meg a bűnösöket Dzsigokuban, vagyis a japán pokolban. Ezeket a lényeket számtalan módon ábrázolják, de többnyire hatalmas szörnyeteg, ritkán apró termetű, éles karmokkal, bozontos hajjal és általában szarvakkal a fején. Ettől eltekintve emberszerűek, természetfeletti mivoltukat azonban szokatlan számú ujjakkal, vagy szemekkel is gyakran ábrázolják. A bőrük színe széles skálán pompázhat, megszokottnak tekinthető a kék, fekete, lila, bíbor, barna, zöld, fehér, és különösen a vörös. Arcuk többnyire emberi, de gyakran majom, valamilyen fenevad, olykor madárszerű. Szarvaik is lehetnek eltérőek, bikaszerű tülkökkel, agancsokkal, antilopszerű csavart szarvakkal is rendelkezhetnek akár. Ritkán hordanak ágyékkötőn kívül más ruházatot. Kanobóval (金棒), vagyis szögekkel kivert bunkósbottal, rendszerint ezzel a fegyverrel ábrázolják az onikat, de különböző ábrázolásokon egyéb brutális eszközökkel is feltűnnek. A buddhista alvilág Onijai, vagyis Enma-Ó a pokol királyának büntetés végrehajtói, két csoportra oszthatók, egyik az aka-oni (vörös oni), másik az ao-oni (kék, vagy zöld oni). De a pokolbéli onik mellett más fajtájuk is ismert akik az emberi világban okoznak pusztítást. Hegyekben, lakatlan vidékeken élnek, felhőkön vágtatnak, a szél és vihar szellemei. A folklórban túlnyomó részben rosszindulatú, emberevő és pusztító lények, akiket bátor hősök igáznak le. Azonban némely esetben az onik védelmező funkciót is betölthetnek.
Háromszemű oni
Démon kapu:Az onik megjelenésének másik formája, a kínai hatás alatt kialakult Onmjódóhoz köthető. E szerint az északkeleti irányon a kimonon (鬼門) vagyis "démon kapun", keresztül utaznak át a gonosz szellemek. A tizenkét állatöv alapján kinevezett irányok szerint, a kimont ismerték usitoraként (丑寅) is, vagyis "bika tigris" irányként. Innen alakult ki a bikaszarvakkal, macskaszerű agyarakkal és karmokkal ellátott, tigrisbőr ágyékkötőt viselő onik ábrázolása. A templomokat gyakran szembe építik az északkeleti iránnyal, és általában L-alakúak, hogy védje az onik támadásától a települést. A Hiei hegyi Enryakuji templom, Kyoto központjának északkeleti pontján található, ahogy az Edo kastélyban lévő Kaneiji is. Vélhetően e hiedelem miatt helyezték át a fővárost is Nagaokából Kyotoba a 8. században.
A folklórban:
Az onik hite egyik kulcspontja a setsubunnak, vagyis a tavaszköszöntő ünnepnek, mely a régi holdnaptárakban az újév eljövetele volt. Ilyenkor szimbolikusan elűzik az oni-maszkot viselő embereket a balszerencsével és a gonoszsággal együtt. Régen több eszközt is alkalmaztak oniűzésre, többek közt úgy tartották, az égő szardínia bűze elűzi e szörnyeket. Manapság szójababot szoktak szórni, (amit állítólag utálnak az onik) miközben azt kiáltják: "Oni wa soto! Fuku wa uchi!", vagyis; "Az Onik kint vannak! A boldogság bent marad!". Úgy tartották a majom szobrok védelmet nyújtanak az onik ellen, mivel a majom szó japánul szaru homofón az "eltávozni" szavukkal. Mára az Onik elvesztették eredeti rendkívüli gonoszságukat és néha már inkább védő szerepet töltenek be. Amikor a japán parádékon emberek, oni-jelmezekbe öltözve mulatnak, azt azért teszik, hogy elkerüljék a balszerencsét. Néhány épület tetejének végén található cserép oni-arcot mintáz, ezeket onigavará-nak (鬼瓦) nevezik, és a funkciója, hogy elűzze a háztól a balszerencsét és mindenféle rosszat, hasonlóan a nyugati világ vízköpő szörnyeihez. De ezek mellett is számtalan helyen felbukkannak az Onik a japán hagyományokban.
Oni maszk
5. Emberi torzulásokA japán mondavilágban rengeteg olyan yōkai létezik, amely emberi külsővel rendelkezik, azonban valamilyen feltűnő fizikai torzulás található a testén. E lények általában, valóban emberek voltak hajdanán, azonban valamilyen érzelmi törés következtében, félelmetes, groteszk külsejű teremtményekké váltak.
Főbb típusok:
Ezeknek a szörnyeknek számtalan fajtája található meg az ősi feljegyzésekben. Közös jellemzőjük egyedül az emberi külső. Az alábbiak a főbb képviselőik:
Futakuchi-onna
Rokurokubi
Noppera-bō
Jama-uba
Dorota-bō
6. Bizarr szörnyek
7. Tatsu, vagy Rjú
Forrás:
wikipedia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése