Neve szó szerint azt jelenti: démoni banya. Egyféle Oni (鬼 - japán démon), mely idős asszonynak néz ki, emellett ő is olyan yōkai, aki emberekből lakmározik. Külsőre egy ráncos vénasszony. Megkülönböztető jegyei: zilált, őrült kinézet, kócos haj, aránytalanul nagy száj. Gyakran ábrázolják egy konyhakéssel, vagy egy spulni cérnával ülve. Általában eltitkolja valódi alakját, hogy látogatóiban hamis bizalmat keltsen. Azt mondják, meg nem született gyermekek vérét issza. (Magát az "Onibaba" szót általánosságban is használják boszorkányokra, gonosz banyákra és hasonlókra.)
A nő, akiről állítólag az Onibabát mintázták, egy barlangban vagy kis kunyhóban élt Adachigaharában (安達が原), és a közelben is halt meg, egy Kurozuka ( 黒塚) nevű helyen. Adachigaharában létezik is egy kis múzeum, ahol az ő állítólagos maradványai találhatóak, fazekával és a késével együtt, melynek segítségével, áldozataival végzett.
Egyik eredettörténetében egy Kyotoi gazdag család leánygyermeke is szerepet kap. Bár már öt éves volt, emellett egészséges és boldog, születése óta egyetlen hangot sem ejtett ki a száján. A kétségbeesett, aggódó család orvosról orvosra járt, eredménytelenül. Végül egy javasasszony azt tanácsolta, hogy a gyermeket etessék meg élő magzat májával. A hajmeresztő "gyógyír" híre a dadus fülébe is eljutott, aki - miután saját, korabeli leányának adott egy oltalmazó amulettet, omamorit (御守) -, keresésre indult. A dadus kutatása egy olyan nő után, aki feláldozná meg nem született gyermekének máját, hetekig, hónapokig is eltartott. Végül fáradtan, kimerülten Adachigaharába ért. Úgy döntött, egy barlangban fog várni várandós utazókra. Évek teltek el, míg egyszer egy terhes nő közelített a barlanghoz. A dadus kétségbeesetten vetette magát a nőre, és megszerezte a magzat máját. Csak miután már teljesítette küldetését, vette észre, hogy a nő azt az amulettet viseli, amit ő adott a leányának, mielőtt útra kelt. A felismerésbe beleőrülve, onnantól kezdve yōkaiként kísértett, és az arra utazókat megtámadta, és húsukat megette. (Egyes változatokban nem a magzat mája, hanem a várandós nő mája a gyógyszer.)
Létezik egy nō (能 - japán színjáték) darab, Kurozuka címmel, melyben két szerzetes megáll az Onibaba kunyhójánál Adachiban. Az Onibaba emberi alakjában kedvesen beengedi őket, és magányáról mesél nekik, miközben cérnát sodor. Később elmegy tűzifáért, és megkéri a szerzeteseket, hogy ne nézzenek be a ház belső szobájába. Természetesen a kíváncsiság kerekedik felül, és kiderül, hogy a belső szoba tele van csontokkal és rothadó emberi hullákkal. Ekkor jönnek rá, hogy a nő Adachi réme. Épp menekülőre fognák a dolgot, amikor hazaér Onibaba, feldúltan, démoni alakjában. Nagy szerencséjükre buddhista imáiknak köszönhetően el tudnak menekülni.
1964-ben Shindō Kaneto készítette el az Onibaba című horrorfilmet, mely egy régi buddhista történetet mesél el egy nőről, aki féltékeny volt erényes menyére. Feltesz egy álarcot, és azzal ijesztgeti a lányt, hogy ne találkozzon szerelmével. Ám gonosz terve kudarcot vall, ugyanis a lány szerelme erősebb, mint a félelme. Buddha büntetéseképpen a maszk örökre a nő arcán ragad.
Az idők során Onibaba alakja nagy változásokon ment át. Például ott van az Adachigaharai turistacélpont, Furusatomura falu kabalája, Bappy-chan. Szarvai és agyarai vannak, dühös az ábrázata, és minta épp utánad iramodna. Ám ezt kompenzálandó, alakja mégis olyan (chibi) stílusban rajzolt, hogy ártalmatlannak, sőt, cukinak és szeretetre méltónak tűnik.
Van egy manga és anime is a fentebb már említett nō drámából, azonos címmel. Itt Onibaba gyönyörű, karcsú nőszemély, hosszú, sötét hajjal és vámpírokéhoz hasonló képességekkel. Annyiban különbözik a történet, hogy a két szerzetes megmenekülése helyett azt meséli el, hogy egy hűbérúr beleszeret a gyönyörű asszonyba, aki őt is magához hasonló szörnyeteggé változtatja.
Ezen az utolsó képen Bappy-chan látható Furusatomurából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése