10 furcsa szokás, amit jobb, ha ismersz mielőtt Japánba mész
Japánról egyszerre jut eszünkbe a végtelen udvariasság és a rájuk jellemző rengeteg furcsaság. Az országban sok olyan szokás dívik, ami nekünk első látásra furcsa lehet, de persze mindegyikre megvan az igazi japán magyarázat. Miért óvakodnak például a négyes számtól, vagy kik azok az egyenruhás, fehér kesztyűs emberek a metrómegállóban? A rendhagyó kis útikalauzából mindez kiderül, avagy min ne lepődjünk meg, ha Japánban járunk.
1. Balra, vagy jobbra?
Japánban bal oldali közlekedés van, így minden ehhez igazodik, a másik oldalon ülnek a sofőrök és a buszokra is ott kell felszállni. Azonban nemcsak az autós, de a gyalogos forgalmat is érinti ez a szokás, balra tartanak a mozgólépcsőn felfelé, jobbra lefelé és az utcán sétálva bizony a szembejövőket is baloldalról kell kikerülnünk. A bal, vagyis magasabb oldal, japánul „Kamiza” egy előkelőbb pozíciót is reprezentál.
2. Metrózás egy kicsit másképp
A japánok sem a vonaton, sem a metrón nem beszélnek mobiltelefonjaikon, lehalkítják, hogy ne zavarják vele a többi utast. Udvariatlanságnak számít ugyanis közlekedési eszközön telefonos beszélgetést folytatni, maximum arra a néhány másodpercre használják, amíg megkérik a hívót, hadd hívhassák őt vissza mikor leszálltak. Erre táblák és a hangosbemondó is figyelmezteti az utasokat. Egyébként, mint mindenhol, itt is borzasztó modortalanságnak számít a tolakodás, lökdösődés, kettesével állnak sorba a metróhoz. A csúcsidőszakokban, mikor óriási a forgalom, úgynevezett pusherek (’oshiya’) segítenek az embereknek feljutni a szerelvényekre. Sötét, kicsit a rendőrökére emlékeztető egyenruhát, sapkát és elegáns fehér kesztyűt viselnek. Ők a felelősek azért, hogy mindenki felférjen és senkire ne csukódjon rá az ajtó.
3. Orrfújás? Felejtsük el!
Nyilvánosan orrot fújni Japánban nemcsak durva dolognak számít, hanem egyenesen gusztustalannak tartják. Amikor náthásak, általában szipognak a nyilvános helyeken mindaddig, amíg nem találnak egy nyugodt helyet, ahol maguk lehetnek és megtörölhetik az orrukat. Erre úgynevezett pocket tissue-kat használnak, ami egy mini csomag papír zsebkendő, melyen cégek hirdetik különböző szolgáltatásaikat. Egy zsebkendőt csak egyszer használnak és szépen összehajtogatva dobják ki a szemetesbe. Ha tiszteletben akarjuk tartani ezt a szokást, igyekezzünk egy zárt helyet keresni és ezt a tevékenységünket minél körültekintőbben elvégezni!
4. Na, de hova dobjam a szemetet?
A japán utcákon sétálva azonnal feltűnik, hogy nem igazán vannak köztéri szemetesek az út mentén. Ennek több oka is van, egyrészt náluk kiemelten fontos a szelektív hulladékgyűjtés, így nagyobb gyűjtőkonténerekbe dobják a szemetet, melyek azonban nincsenek minden sarkon, másrészt nem jellemző, hogy az utcán, menet közben egyenek, igyanak, így lényegesen kevesebb szemét keletkezik, melyet ott kellene kidobniuk. Azt a keveset pedig a táskájukba teszik, amíg közterületen vannak, és többnyire otthon dobják ki.
5. Miért is félelmetes a 4-es szám?
A négy japánul kiolvasva „shi”, és a halál szót japánul csaknem ugyanígy ejtik, így hasonlóan tartanak tőle, mint nálunk a 13-as számtól. Ezt, az egyébként Kínából eredeztethető jelenséget tetrafóbiának nevezi a szakirodalom. Balszerencsét tulajdonítanak neki, így gyakran hiányzik a liftek emelet felsorolásából, vagy a kórtermek számozásánál. Van több baljóslatú szám is, a 49-es számtól például egészen rettegnek, mert két rossz jelentésű számot kombinál, ráadásul kiejtve úgy hangzik, mintha azt mondanánk: halálig tartó fájdalom. A japánok tehát elég babonásak, de náluk a fekete macska bizony szerencsét hoz!
6. Szürcsöljünk bátran!
A japánokat mindenki az egyik legudvariasabb és tisztelettudóbb népnek tartja. Igen ám, de rengeteg tésztás levest esznek, amit nem lehet igazán jóízűen elfogyasztani szürcsölés nélkül. Náluk ez egyáltalán nem minősül modortalanságnak, sőt, az igazi műértők mind így fogyasztják a tésztát, hiszen ez az elismerés jele a szakács felé. Innen lehet tudni, hogy a fogyasztónak nagyon ízlik az étel, másrészt így a nyelvüket sem égetik meg a forró tésztával.
7. Egy gyors alvás bárhol, bármikor
Inemuri, vagyis a nyilvános alvás: ez a jelenség csak a japánoknál létezik. Mivel a közhiedelem szerint is munkamániások, így általában nagyon kevés időt szánnak az alvásra, tehát náluk kifejezett elismerést vált ki, ha valaki a munkahelyén, netán egy előadáson, vagy járművön utazva elalszik. Az i betű arra utal, hogy jelen vagyunk egy helyzetben, a nemuri pedig alvást jelent. Mivel náluk ez mindennapos jelenség, így általában tolerálják, ha például a vonaton mellettük ülő személy a vállukra hajtva fejét szenderül álomba.
8. Vigyázz, nem ehető!
Ne lepődjünk meg, ha a japán utcákat járva a kirakatokban ínycsiklandó, színes, étvágygerjesztő ételeket látunk mindenfelé. Az éttermek, cukrászdák kirakatába ugyanis műanyagból készült, teljesen élethű ételeket tesznek, hogy becsalogassák a járókelőket. „Sampuru”-nak hívják ezeket a soha meg nem romló ételeket, ami a turistáknak is nagy segítség: a kész ételeket felvonultató tányérok alapján ugyanis sokkal könnyebb a választás, mintha a japán kalligráfiával írt étlapokon kellene eligazodnunk.
9. Klausztrofóbiások hátrányban
Japánnal kapcsolatban talán mindenkinek ismerős a kapszulahotelek fogalma. Az egyre zsúfoltabbá váló nagyvárosok túlhajszolt üzletembereinek igényei hívták életre ezeket, az elsősorban nem kényelmi szempontokat szem előtt tartó, de nagyon költséghatékony szállásokat. A helytakarékosság nevében épített komplexumok akár több száz kis kapszulát is tartalmazhatnak, melyek átlagosan 2,5x1x1 méteresek és szorosan egymás alatt-felett helyezkednek el. A lényeg itt tehát a funkció, az, hogy az utazó egy-egy éjszakát fedett helyen töltsön el, egyszerűen, olcsón.
10. Ahová a császár is gyalog jár…
Van egy helyiség, aminek a japánok különös figyelmet szentelnek. Mindig tiszta, rengeteg van belőlük nyilvános helyeken is és némelyik úgy néz ki, mint egy űrhajó vezérlőterme. Igen, ez nem más, mint a WC. Higiéniai szempontból verhetetlenek, hiszen még a metróállomásokon található nyilvános WC-k is olyan tiszták, mint sok más országban a szállodai illemhely. Azonban technikai fejlettség tekintetében sem igazán találnának kihívóra. Találunk gombot az öblítés erősségének és mennyiségének vezérlésére, alulmosásra, ülésfűtésre, de akár hanghatásokat is kelthetünk, ha ettől komfortosabban érezzük magunkat dolgunkat végezve. Természetesen nem is Japánról lenne szó, ha nem létezne a másik véglet is: ebben a típusban mindössze egy lyuk van a padlón, így aki a puritánság híve, ezt válassza!
Forrás:
http://www.japanspecialista.hu/2016/10/17/10-furcsa-szokas-amit-jobb-ha-ismersz-mielott-japanba-mesz/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése