A tanuki (狸) (Nyctereutes procyonoides viverrinus) magyarul nyestkutya egy Kelet-Ázsiában őshonos alfaja. Gyakran hibásan borznak vagy mosómedvének nézik őket a külső hasonlóságaik miatt, pedig ezek a fajták nem rokonai egymásnak.
A nyestkutyáknak ezen alfaja főleg Japánban őshonos, de Ázsiaszerte több mérsékelt övi erdőség mentén és fás sztyeppéken is megtalálhatóak.
A tanukik a japán néphiedelemben ősidők óta jelen vannak, rengeteg mese és monda szól róluk. Legfőképpen alakváltó képességükről híresek, mellyel átverik az embereket. Gyakran megjelenített figura a japán képzőművészetben. Sokszor láthatóak boltok és éttermek bejáratai előtt is szerencsehozó figuraként.
Japán nyestkutya, azaz tanuki
JellemzőiKinézete
A tanuki rókatermetű emlősállat de lábai rövidebbek. Fejszerkezete hasonlít a mosómedvéére, szeme körül fekete „álarc” van, ami lehúzódik egészen a nyakáig. Pofája fehér, lábai feketék, farka bozontos. Dús bundájának színe egyedenként változó, az okkersárgától egészen a feketéig terjedhet. Hangja vinnyogó, nem tud ugatni. Fogai igen aprók. Kifejlet állapotában 12-15 kilót nyom.
Táplálkozása
Éjszakai ragadozó állat, főleg gyümölcsökkel, bogyókkal, rovarokkal, halakkal, apró rágcsálókkal és kisebb emlősökkel táplálkozik.
Szaporodása
A szaporodási időszakban családi csoportokban élnek, máskor magányosan. Fogságban is tenyésztik. A fehér bundájú változatát házi kedvencként is tartják. A nyestkutya (tanuki) az egyetlen olyan kutyaféle, amely téli álmot alszik.
Előfordulása
Kelet-Ázsiában őshonos faj, egyedei legnagyobb számban Japánban, Kínában és Észak-Vietnamban találhatóak meg. Mára már Oroszország nyugatabbra eső területein is előfordulhatnak. Az európai kontinensen viszonylag alacsony példányszámban vannak jelen, ugyanis ezekre a területekre főleg betelepítéssel kerültek. Magyarországon 1961-ben ejtették el az első példányt, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Azóta is szórványosan előfordul.
A tanukit szőrméje miatt Kelet-Európába telepítették, ahonnan hamar szétterjedt a keleti részen.
A tanuki elterjedése
A tanuki a népi közhiedelemben
Sokszor találkozhatunk tanukikkal japán szobrokon, festményeken. A tanuki a hengék egyik faját képezik a japán mitológiában, vagyis a rókákhoz hasonlóan, képesek tetszőleges alakot ölteni. Viszont, a rókákkal ellentétben (akik általában gyögyörű lányoknak álcázzák magukat), főleg nagy pocakú, nőcsábász csavargók vagy kolduló szerzetesek alakját öltik magukra.
Kinézet és szimbólumokSokszor találkozhatunk tanukikkal japán szobrokon, festményeken. A tanuki a hengék egyik faját képezik a japán mitológiában, vagyis a rókákhoz hasonlóan, képesek tetszőleges alakot ölteni. Viszont, a rókákkal ellentétben (akik általában gyögyörű lányoknak álcázzák magukat), főleg nagy pocakú, nőcsábász csavargók vagy kolduló szerzetesek alakját öltik magukra.
A tanukikat legtöbbször ugyanazokkal az attribútumokkal ábrázolják. Fejükön általában nagy kerek bambuszkalap van, ami segít elkerülni a balszerencsét és a betegségeket. A tanukik arcán mindig széles mosoly ül. Két nagy szemük segít jó döntéseket hozni. Egyik kezükben egy sakés kannát tartanak, amire a „hachi” (八, hacsi) kanji van festve. Ez a szerencsehozó szimbólumok számára utal. A sakés kanna az erényt jelképezi. A másik kezében vagy egy üres pénztárca, vagy egy kötelezvény van, ami a bizalom jelképe, és annak is, hogy soha nem fizet. A nagy, bozontos farok a sikerek elérésében ad segítséget, a hatalmas kerek has pedig határozottságot és nyugodt döntéskészséget mutat. Gyakran ábrázolják még őket hatalmas, földig érő herékkel is, melyeket poggyászként vagy dobként használnak utazásaik során. Ez pedig a pénzügyekkel kapcsolatos szerencsét hozza meg. Ez az ábrázolásmód a Kamakura-korban alakult ki.
A tanukik óriási heréit nem csak a képzőművészetben jelenítik meg: vidám gyermekdalok és mondókák is elmesélik.
- たんたんたぬきの金玉は、
- 風もないのに、
- ブラブラ
- Tan Tan Tanuki no kintama wa,
- Kaze mo nai no ni,
- Bura bura
- Tan-Tan-Tanuki heréi (kintama, 金玉, Szó szerint azt jelenti „arany” (金, kin) + „golyó” (玉, tama)
- Ha a szél nem is fúj
- Lengenek lengenek"
Shigaraki Tanuki
LegendákA tanukikról és az egyéb Yōkai-okról (妖怪, a Sintó hitvilágban létező démon, szellem vagy szörny) szóló legendák és történetek főleg a Buddhizmus Japánban való elterjedése előtt jöttek létre, ugyanis a buddhizmus térhódítása után a szellemvilág már jóval kevesebb figyelmet kapott.
A tanukik mágikus erejű lények, akik főképp alakváltó képességeikről híresek. A tanuki átváltozásának fontos eleme a falevél. Sok képzőművészeti alkotáson látható levéllel a homlokán ábrázolva. Egyes területeken azt tartják, hogy nem csak ő maga tud átváltozni, de képes tárgyak alakját is megváltoztatni. Több történet is számol be arról, hogy a trükkös teremtmények pénznek álcázott faleveleket adnak a kocsmárosnak, és így jutnak ingyen sakéhoz és ételhez.
Legfőképpen pocakos, alkoholista nőcsábászok és vándorló szerzetesek alakját szeretik felvenni.
Bár a tanukikat tréfáik ellenére kedves, szerethető lénynek mutatják be, a Kamakura és Muromachi korból maradtak fent mítoszok, melyek pontosan ennek az ellenkezőjét láttatják.
Kachi-Kachi Yama
Az egyik leghíresebb fennmaradt legendák egyike a Kachi-Kachi Yama (かちかち山). A történet szerint egy gazdának sikerült csapdába ejtenie egy tanukit, aki a földjén ólálkodott, majd fellógatta egy fára, hogy később megfőzze és megegye. Míg a férfi a városon kívül járt, a tanuki az életéért könyörgött a gazda feleségének aki éppen mochit készített. A nő szíve megenyhült rajta és elengedte őt. Miután elengedte, a lény ellene fordult, agyonütötte, és megfőzte levesnek a jószívű asszonyt, majd ezután fölvette annak alakját. A levest később felszolgálta a mit sem sejtő férjnek, magát pedig csak az étkezés után leplezte le.
A Japán szóbeszédben azóta is jelen van egy bizonyos ironikusan „tanuki-levesnek” nevezett recept.
Bunbuku Chagama
Ez a történet is a legismertebbek egyike, azonban a tanukikat egy teljesen más oldalukról mutatja be. Egy nap egy igazán szegény ember talált egy csapdába esett tanukit, megmentette, majd az hálából felajánlotta neki hogy teáskannává változik, ő pedig adja el, hogy legyen miből élelmet vásárolni a magának. Egy szerzetes meg is vette tőle és hazavitte a Morinji templomba (Morinji, Tatebayashi, Gunma prefektúra). Mikor a szerzetes a tűz felé tette a kannát, az elkezdett mozogni, táncolni, és össze-vissza szaladgálni a szobában. Onnantól kezdve az emberek csodájára jártak a Morinji templom, táncoló kannájának.
A templomot azóta is híres turista látványosságként tartják számon. Bejárata előtt huszonegy tanuki szobor áll, illetve megtekinthető a híres teáskanna is.
Yoshitoshi - Bunbuku Chagama
A tanuki a populáris kultúrábanA tanuki a Japán populáris kultúra visszatérő karaktere, számos filmben, animációs filmben és videojátékban is ábrázolják.
Videojátékok
Anime és manga
Érdekességek
A nagy túlélő
A nyestkutya túlélőnek számít abból a szempontból is, hogy
bár erdei ragadozó állat, de remekül elél a városi hulladékon is. Ugyanakkor
nem kell attól tartani, hogy a borzokhoz vagy mosómedvékhez hasonlóan
letelepednének a városi környezetben, mert elsősorban a tó-, és folyópartokat,
valamint az egyéb vizes élőhelyeket kedvelik. Látszólagos ártalmatlanságuk
miatt megítélésük mégsem egységes, hiszen a gazdálkodók nem rajonganak értük. A
nyestkutya a természetben jól megél, kígyót-békát fog, elhullott állatok
tetemeit falja föl, olykor bogarakat és halakat is, sőt partra vetett kagylóval
is képes jóllakni. Az ember lakta területeken azonban a hívatlan látogató
beoson a tyúkólba egy csinosabb darabért is, máskor pedig a földeken
garázdálkodik, tejes kukoricát, szőlőt, dinnyét nassol.
Télen alszik, egyébként képes halált tettetni
Ennek a kutyafélének
az egyik legnagyobb ellensége az ember társául szegődött vadászkutya, főleg a
kistermetű kotorék ebek. De a fiatalabb példányait szívesen fogyasztják
farkasok, rókák, esetleg a vadászó madarak is. A kutyafélék közül egyedül a
nyestkutya képes tettetni a halált, így sokszor csak látszólag kerül ki
vesztesen ezekből a viaskodásokból. Ennyi ellenséggel akár veszélyeztetett faj
is lehetne, ám a nyestkutya-szaporulat akkora, hogy a nagyszámú veszély
ellenére is növekvő populációban él Európában is. Ennek a gyarmatosító útnak
egy mérhető állomása Finnország, ahol már 45 ezer példánya él. Az északi
területek elhullott vadjait szívesen fogyasztó nyestkutyáknak a másik ellensége
a tél. A gyakran mínusz húsz fok alatti hőmérséklethez épp ezért úgy
alkalmazkodtak, a kutyafélék közül egyedüliként téli álmot alszanak. A
nyestkutya élete első éveit vándorlással tölti, így újabb területeket fedez
fel. Észak-Európából az utóbbi évtizedekben délebbre merészkedett, így került
el Szlovákiába, Csehországba, Ausztriába és Magyarországra is. Hazánkban
1961-ben regisztrálták az első példányokat, s azóta nincs olyan megye, ahonnan
legalább egy alkalommal ne jelezték volna jelenlétét. Az utóbbi években
Hajóson, a Hortobágyon, a Fertő-tónál látták egy-egy példányát.
Itt még írók róluk.
Forrás:
wikipedia
http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/tanuki.html
http://nippon--nihon--japan.blogspot.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése